Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
2014. szeptember 7.
Kedves barátaim, az irodalmi kihívásokat
igazán köszönöm, kaptam belőle jó sokat!
Végre egy ügy, melyet nem vödörből öntve
kell a nyakunkba borítani, fázva-üvöltve.
Ám színt kell, hogy valljak, nagyon sajnálom:
nem olvasok verseket, a rímeket nem zabálom.
Iskolázott vagyok, a balhét így elviszem,
szkenneljek be érettségit, úgy elhiszed?
Hatott rám Pilinszky, kedvelem Adyt,
de tőlük kopipésztelni már oly avítt.
Így vagyok én kultúrbarbár, üssetek,
semmint verseket a netről keressek!
De talán nálam más jóval műveltebb,
amely nem nagy kihívás, lásd fentebb.
Megkérem hát Annát, Bettinát,
hogy posztoljanak szeretett poémát!
Hatfaludi László: Kultúrbarbár coming out
2014. augusztus 22.
Egy nyúlhangú, délszláv tinisztárfejű srác és egy hetvenötös szintű ork hordavezér vedli át magát civilbe mellettem, a dialógust a gyerek nyitja:
- Hétvégére program?
- Gang bang, ahogy a múltkor.
- Hűű... AIDS tesztet viszel?
- Minek? Három napon belüli kell, meg amúgy is szarnak ezek bele.
- Van valami egy évre szóló is, nem?
- Hagyjad már, papírmeló... Odamegyek és BÁMM a szemük közé!
- De hát te keresztény ember vagy!
- És? Nem nőt viszek magammal...
Ekkor történt, hogy fejjel előre bezuhantam a 400-as számú szekrényembe és teleröhögtem az egészet, persze félhalkan, kerülve a feltűnést.
Mint aztán kiderült, teljesen hiába, mert a zárt akusztikától háromszorosára nőtt a nyerítés ereje.
Távozásomig a beszélgetés nem folytatódott többé.
2014. június 23.
A kérdés, amit szívesen hallanál az új kollégáidtól:
„Aztán mi a kotta a csirkékkel, ha? És mi ez a bezuhant arcberendezés, töki pompos? Reggeli káó, vagy csak két fúrás közt zihálsz, mééh?!”
A kérdés, amit VALÓJÁBAN kapsz az új kollégáidtól, és egyúttal elgondolkodsz, hogy valami nem oké a koroddal:
Megosztás a facebookon2014. április 24.
Nem gondoltam volna, hogy három napig 50 Cent koncertre fogok járni a Néprajzi Múzeumba, ahogy az se volt semmi, hogy órákon keresztül kerülgettem egy félkegyelmű kamionsofőrnek maszkírozott angol manuszt, aki amúgy Jason Statham volt a maga elragadó, asszonyverő ábrázatával. Ugyan Jude Law-hoz nem volt szerencsém, biztosan valahol tehetséggondozta Lindát, de élmény volt a mindig vicces Melissa McCarthy-t játszani és Jasont másokat bántani látni.
És persze imádtam a már-már tettlegességig fajuló Uno partikat és örökzöld slágerek szűnni nem akaró közös előadását az elvetemült kollégákkal...!
Megosztás a facebookon2014. április 10.
Íme a Hercules-jelenet, melyet 2013 nyarán forgattunk Páty festői napraforgómezőivel övezett hungarocell-falujában. a felvételen az összecsapás előtti baljóskodás és feszítés látható a gumilándzsás görögök és köztünk, zöldre festékszórózott törzsi harcosok közt - így értelmet nyert, miért hánytam egész nyáron zöldet és vonyítottam a Holdat józanul.
Szóval engem valahol elől a spenótemberek közt lehet megtalálni üvöltözni majd rohanni azért, hogy borzasztóan elseggeljem Thébai pankrátorát (spoiler: elkaptam, sírt mint a kutya).
És akkor a trailer:
Pár gondolat az előzetes megtekintése után:
- Hogy nem volt közöm Palvin Barbarához (valami jelenetben vagy legalább egy privát lakókocsiban), az megbocsáthatatlan és valakinek felelnie kell érte.
- Mai napig kislányos gyönyörroham lesz úrrá rajtam, valahányszor eszembe jut, hogy úgy értem hozzá Dwayne-hez, hogy ő is akarta, és hogy John Hurt meg Ian McShane egyáltalán rám nézett.
- Már a forgatás alatt is pazarul festett a purhab díszlet és a tüdőbarát pernye látványa, a digitális utómunka azonban még lenyűgözőbbé tette a jelenetünket. a falanx-körbevétel nagytotáljától gépontgörcsöt kaptam.
- Számtalan rohangálás, harcolás és meghalás után fogalmam sincs, mikor és hol látszódom - leszámítva öt esetet, ám ezek egyike sem szerepel az előzetesben.
- Ötből egy, amikor 0:40-nél irgalmatlanul befagyott a zöld seggem, mégis sikerült némi SZÍNÉSZI ALAKÍTÁST vinnem a halálomba, melyet a filmben vélhetően már látni fogunk. ó, ha volna biodíszlet-Oscar-díj...
- MIKORLESZMÁRJÚLIUS??!!
2014. március 29.
Pár gondolat a négyes metró kapcsán:
- Egyetlen nap alatt negyvenháromszorosára nőtt Budapest lakossága, ez a létszám tegnap kizárólag a föld alatt tartózkodott és igyekezett ugyanarra a metróra felszállni, amire én. Japán csúcsforgalma ehhez képest egy Forgách utca este tízkor, szenteste.
- Ha minden egyes metróturistához odamegyek, aki a helyszínnel együtt engem is lefotózott, és az új Polgári törvénykönyv szerint behajtom rajtuk az engem ért súlyos kárt megtérítő anyagi szankciót, e pillanatban kvadrilliárdos volnék és Barbadoson szívnám a proteint vérlatin nők idomairól.
- Nem gondoltam volna, hogy a Skynet kukac formájában küldi ránk az első terminátorokat.
- Arcom a Kálvin téri állomást meglátva: http://tinyurl.hu/OIfI/, két megálló közt az alagútban: http://tinyurl.hu/G1h0/, és miután a felszínre értem: http://tinyurl.hu/hCdi/. Ja, és mikor megtudtam, hogy ingyen utazhatok: http://tinyurl.hu/NBM8/.
#köszönjükdemszky
Hányszor és hányan kértétek, hogy vezessek blogot... Mióta könyörög a mentálhigiéné szakemberem, hogy jegyezzem fel a gondolataimat egy arra alkalmas felületen, pszichiátriai esettanulmánynak... Hát, íme!
Nincs még komment.