Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
2015. november 6.
Látom sietsz, csak egy percre! Mielőtt megint lefújnál pávariasztóval, most nem az érdekel, fájt-e leesned az égből! Hanem inkább beszélgessünk a chino nacidról. Nem tudtam nem észrevenni, hogy feltűrted a szárát, igazán tetszetős... főleg a jegesmedveszőr-kabátoddal meg így a novemberrel a seggedben!
Micsoda, hogy nem is fázol? Úgy remegsz, babám, hogy kiakad a szeizmográf Tokushimán! Veséd él-e még? Melyik "a bunkó pasiknak mindig csak ARRA kellünk, de majd mi megmutatjuk: 8+1 tipp, hogyan csapold le a bankkártyáját"-mottójú női magazin szólta azt, hogy így nézz ki?
Valóban, a barátnőid is így nyomják? Várj, nem ők adták elő azt az élőhalott-flashmobot a H&M előtt? Az Eszty nem, mert ő otthon vért f*sott a felfázástól? Világos.
Na, nem tartalak tovább fel, csak jeleztem, hogy párhuzamosan élsz a nyárnak és akciós a csokimikulás. Azért remélem, jövőre az észhasználatot is divatba hozzák...
2015. október 20.
Lássuk be, ez nem működött köztünk.
Régóta együtt voltunk, számtalan megpróbáltatáson mentünk keresztül (pl. amikor majdnem beletörtelek egy KFC-s csirkeszárnyba), ám az elmúlt hetekben annyi fájdalmat okoztál nekem, amit képtelen voltam feldolgozni - még azzal a kriminális gyógyszeradaggal sem, amit érted ettem!
Azt reméltem, ez csak átmeneti és arra figyelmeztetsz, hogy túl keveset iszom, de itt többről volt szó. Ennek tegnaptól vége!
Nincs több Donalgin-túladagolás és whisky-öblögetés hajnali háromkor! Vége a sarokban sírdogálásnak és nyílt utcán vonyításnak - hidd el, tegnap a fogorvosnál sem a szakítástól eredt meg a csarnokvizem és nyeltem le majdnem az asszisztens tükrét!
Ugyan még szívószállal viszem be a töltött káposztát és a szüntelen véríztől néha lavórért nyúlok, de kimondhatom: szabad vagyok, hogyrohaggyálmeg!
2015. október 19.
Vízszintesen ömlő, arcba zuhogó esőben, túróködben és koromsötétben, tíz centi hatótávú fejlámpával és sérvig pakolva csomagokkal megmászni három kilométer felázott grizzlyszart, egy olyan hegyoldalon, amihez képest a Himalája egy ötfokos létra… két napig csak emlékezetből ismerni a száraz ruhát és térerő-lefedettséget… feltámadni a hipotermiából egy vájling jó gulyáslevessel és tisztázatlan mennyiségű agancsos kólával… büszke tagjává válni a Babapelementő Akciócsoportnak... mentőexpedíciós túrát tartani a kocsiban rekedt sörökért, közben kivenni a gombapörköltnek valót a vaddisznók szájából… majd a mátrai rambózást méltóan lezárni egy mécsesfényes születésnapi koccintásával, egy időutazós hullócsillag- és második típusú ufólessel… naná, hogy imádtam!
Köszönjük ezt a nagyszerű és vadregényes hétvégét, jövőre ugyanitt, reméljük akkor már medvés üldözéssel!
2015. október 10.
Homo glamourkuponus („húszszázalékos kedvezményért a másik szájába taposó ember”): e speciális faj csupán alkalomszerűen, évente két-három nap erejéig mutatkozik nyilvánosan.
Ekkor történik, hogy az egyik "a pasik agya húsz centi és gatyában hordják, de mi megmondjuk, hogy köss rá pórázt"-jelmondatú női magazin hívójelére a tagok nem csekély létszámban elözönlik a bevásárlóközpontok ruhaboltjait, étkezdéit, majd azok árukészletét órák leforgása alatt kiürítik.
Teherbírásuk példátlan, egy nagyobb költöztetésre utaló szatyor- és csomagmennyiséggel gond nélkül megteszik az x+két bolt közti távolságot.
Fejlettebb egyedeik már megosztják szeretteikkel a vásárlás rítusát, de főleg a vételezett portéka szállítását (-> lásd még: rabszolgatartás).
Jellemző megszólalásaik:
- „Halló, Böbe? Figyu, hol a céundás fecni? Nem mondod, hogy kivágtad?! B*zmeg, itt állok nyolc garbóval a pénztárnál, az eladó meg valami felmondólevelet akar tanúztatni velem! Jóó, akkor fizessél és gyere át értem, addig feltartom a sort!”
- „Hogy mi van? Azt írja a kupon hátoldala, hogy igenis jár a kis sültkrumpli, ha dupladöluksz menüben veszem a sertésburgert! De itt van, olvasd el... ja, hogy csak sima dölukszban? Akkor mindegy, adj egy kólát!”
- „Dehogy végeztünk, eszednél vagy, Áron? Azonnal vigyél át a Pólusba, csak ott van nekik emmes méretben a minyonos felsőből!”
2015. július 31.
Most vagy megtanultak a magyarok ütős trailert vágni, vagy ez tényleg egy fasza film lesz! Tetszik a Die Welle-utóérzés, viszont tartok a Betyárkörtés-párhuzamtól és nem volna jó, ha a Rosszfiúk sorsára jutna.
(Ennek a filmnek a castingján kellett rendőrként berúgnom egy képzeletbeli ajtót és igazoltatnom egy széket és egy stúdiólámpát. Mivel aznap rablóhúst (érted!) reggeliztem, nyomtam egy kemény dreddbírósat és megkaptam a szerepet, amit végül nem tudtam vállalni - életem második legnagyobb hibája a Coming out meleg kozmetikusának visszadobása után, pedig ott még szövegem is lett volna!)
Megosztás a facebookon
Hányszor és hányan kértétek, hogy vezessek blogot... Mióta könyörög a mentálhigiéné szakemberem, hogy jegyezzem fel a gondolataimat egy arra alkalmas felületen, pszichiátriai esettanulmánynak... Hát, íme!
Nincs még komment.