ELSŐ FELVONÁS ELSŐ SZÍN Helyszín a 18. századi Legyesbénye, fagyos téli este van, forgalmas köztéren Jerke Éva tulipánt árul a járókelőknek. Ablakból rákiált Niavajáshy Andor gróf, hogy menjen fel a lakosztályába, mert virágot akar vásárolni a lánytól. Éva felmegy, belép a szobába, Andor üdvözli, majd bezárja az ajtót maga mögött.

Andor
Köszöntelek leányom, jöjj bátran honomba!
Pihenj meg a melegbe, eme időjárás goromba.
Neved nem tudom, áruld el kérlek gyorsan!
Látlak sokszor ablakomból, egy éve már lassan.

Éva
Köszönöm a menedéket, a meleget, a szót,
Kedves olyanhoz, ki szakadtan hord pantallót.
Engem csak Évának szólít, ki ismer és tud rólam,
Szegény ember lánya vagyok, ez a szokásos szólam.

Andor
Egyet se bánkódj Éva, te lány, te kész nő,
Vesd le átázott ruhád, kedvem hozzád csak nő!
Nem kell a tulipán, nekem a virág mit sem ér,
Nem adhatom olyannak, kitől szívembe szökne a vér.
Gyúljon hát meg a láng, tegyél engem tiedévé!
Testem összes része, mind a tied Évi.

Éva
Jó uram, ne sértsen meg engem helyszínen,
Kérjen tulipánt, hármat, vagy megyek is innen!
Pénzt keresek ugyan, de nem bármi áron.
Velem nem fog vergődni azon a zöld ágyon!

Andor
Elég a komédiából, gyere babám menten,
Itt a fekhelyem, melyben sok nő ment el!
Legyél te is francia ágyasom-kedvesem,
Feküdj bele gyorsan, míg ruházatod levetem.

Andor letépi Éváról a felsőt, ezzel láthatóvá válnak keblei. Éva erre pofon vágja Andort.

Éva
Nocsak, a méltóság egyszerre milyen pajzán,
Csinálná, mint a Káma Sutra összes rajzán!
Hová lett a jó modor, álljunk meg egy szóra,
Efféle dolgokhoz, kései már az óra!

Andor
Ejnye, hát hogyan is képzeled leányom?
Sértődök! A takarót a földre lehányom!
Mifélének gondolsz? Talán perverz, gonosz kujon?
Nem én kukkolok be minden kulcslyukon.
Szándékaim tiszták, mint a hajnali szellő,
Mond ki halkan: hisz nekem kell ő!

Éva
Andor uram, mind ez szép lenne,
Ha kezei nem a melleimen lenne.
Mondom én, hogy csak arra hajt nagyba',
De addig, míg ki nem zavarom a hóba-fagyba!

Andor
Évám-babám látom, hogy nem érted,
Ezeket mind csupán rosszul mérted.
Közeledtem feléd igazak, kedvesek,
Esténként a párnám miattad nedvesek.

Éva
Sírástól-e avagy mástól? Ne is mondja!
Ha megtudom, az lesz világom nagy gondja.
Hiúak az ábrándok, melyeket felém táplál,
Jobban jár hát, ha okosan meghátrál!

Andor
De érdekem feléd lankadatlan, hisz látod!
Csodálkozol, épp csak szádat nem tátod.
Ha engednéd forró csókomat, érintésemet,
Sírva állnád végig majd a temetésemet.
Érzésedet mutasd ki hát, mond, akarom,
Máskülönben a szűrödet kirakom!

Éva
Hálátlan, hát kitenne a télbe, hóba?
Csak mert makacs vagyok hébe-hóba?
Eset vagyok, a nehezebb fajtából igen,
De tudtam ám élni jókat, főleg régen.

Andor
Na hiszen, és ezt higgyem is el rögvest?
Olcsó szavak csak a szádból így későest.
Ne az elméletet magyarázzad, abból elég,
Hasztalan kifogásokkal van tele a lég.
Mondod, tudtál élni, nem is akárhogyan.
Mutasd hát meg, gyermekünk hogyan fogan!
Panaszod se lehet, adva van hozzá minden,
Egy szavad, és e a szoba maga lesz az éden!

Éva
Uram Ön nem érti, sok itt az ellenérv!
Kései idő, kihűlt vágyak, mellé még egy sérv.
Édesanyám virraszt biztos, indulnom kell,
Különben sodrófa lesz az, mellyel elfenekel.

Andor
Ha csak ezen múlik, letudhatjuk vidáman nálam,
Addig ütlek-csaplak, míg ki nem ugrik a vállam.
Ne aggódj lányom, nem a vér, ami felkelti vágyam,
Inkább a kéjes harsogás, melytől szétesik az ágyam.

Éva
Jó uram, nem látja tisztán mi a dráma tárgya.
Nem lesz ma éjjel hálás, az Isten megáldja!
Eressze kezeimet azonnal szabadon!

Andor
Kedvesem, maradj! És nem maradsz hajadon!

Lakosztály ajtaján vadul kopogtatnak, Éva édesanyja üvölt fennhangon!

Édesanya
Hallom a hangod Éva, tőled zeng az udvar,
A szabó is álmatlan, unalmában kabátot var!
Háromig számolok, hangosan hogy halld,
Addigra ki gyere, rettentő haragom ne akard!
Egy megvolt, kettő dettó, három is, neked véged,
Remélem egy pappal vagy, ki gyorsan megáld téged!

Az édesanya beront a lakosztályba, majd megdöbben a helyzeten, ahogy leányát találja.

Édesanya
Mindenre, ami szent és imát mondunk evés előtt!
Kitől láttad te, hogy mutogasd magad mások előtt?
Neked véged Éva, másszál ki hirtelen onnan,
Pozsgás orcád lesz az, mi a járólapon koppan!
Anyai szigoromat most fogod csak meglátni,
Így jár az, aki idegen ágyába járkál hálni!

Éva
Anyácska, félreérted, mindez csak vízió,
Érdeklődésem tárgyát Igor, a pék viszi, oh!
Ez az ember nekem idegen, hideg test csupán,
Nem történt liliomtiprás, nem látta a csúnyám.
Hálás volnék, amiért időben jött, jaj édesanya,
Vigyen haza máris, ennek meg jusson valami banya!

Éva megfogja a tulipános kosarat és elindul az ajtó felé, de még egy utolsó megvető pillantást vet Andorra, aztán elhagyja a lakosztályt. Édesanyja ekkor a grófhoz fordul.

Édesanya
Maga az a hitetlen, ki a lányomat rontja?
Megyek, és ütöm, míg nem marad ép csontja!

Andor
El ne hamarkodja ténsasszony, várjon,
Gyertyát gyújtok, lásson hogyan csap szájon!

Andor lángot lehel a gyertyára és az édesanya először látja meg lánya udvarlóját rendes fénynél.

Édesanya
Nahát, hiszen a gróf úr személyesen,
A takaró meg kevés önön igen veszélyesen!
Szavamra mondom tetszetős férfiember maga,
Kidolgozott a válla és igen kellemes a szaga.
Bolond a lányom - ízlését nem tőlem kapta,
Férjuram a hibás, ki egykor a szelet csapta.
De hát elvitte a tífusz, segített rá az agybaj,
Befeküdnék Ön mellé, az lenne a nagy baj?
A látszat csal, az idő vasfoga csak testileg gyötört,
Ha sok a vagyon, letudhatja rajtam a napi gyönyört.

Andor
Nem bánom hát, jöjjön, tegyen valami csodát,
De előtte fújja el a lángot, és vegye ki a fogát!


VÉGE
Függöny

Megosztás a facebookon