2014. március 21.

Onnan tudod, hogy felnőttél, hogy ha a belvárosi éjszakában találsz egy teli üveg szilvapálinkát az utcán, már nem tekered ki a nyakát és nyalogatod el hazáig, hanem miután megszaglásztad (és erről eszedbe jut csibészi ifjúságod, amikor még büntetlenül nyelted a legalattomosabb szeszeket húzóra), szépen visszateszed a helyére, várod tovább az éjszakaid és drukkolsz az arra tévedt bizonytalan mozdulatú és erősen cefreszagú bácsinak, hogy szúrja ki és tegye magáévá mind.

‪#‎olykevesenvagyunkjóemberek‬

‪#‎énmárcsakmizótiszom‬‪

#‎bezzeghaegyjówhiskeylettvolna‬ 

#‎azOktogonontörténthavalakiráérdeklődne‬

2012. március 7.

Születésem napján ez a Bravo magazin pusztított a németeknél. Mein gott, mit is látunk rajta? A címlapfiú egy Jason Connery nevű férfiállat, aki olyan filmekben játszott mint a... a izé... őőő. A bundesliga-séró és a betűrt trikó büntet, utóbbi 28 év elteltével lett csak igazán szexi... khmm! A majmos Madonna plakátot vadul kitenném, a Robid Hood-os mehetne krumplihámozásra. Ha érdekli, Önhöz melyik címlap tartozik, tessen:

http://www.coverbrowser.com/covers/bravo

2011. szeptember 21.

Szóval hogy is van ez az új Facebook-rendszer? Kértelek, hogy fejezd be a serdülőkori lázadozásaid kivetülését az én és ismerőseim kárára! Saját mozifilm, magyar pulikutya, neked már semmi se elég, most a Google+ is a hepped lett, hogy kinyírd? Pénteken gyere velünk inni, bemutatlak egy csinos magyar lánynak (vagy csúnya angolnak, nehogy zokon vedd), vidd haza, mutasd meg neki az algoritmus-gyűjteményed, aztán kezdj valamit ezzel az oldallal, vagy tényleg visszamegyek a májvipre!

U.i.: édesanyádék azóta se írták alá a felhasználói intőmet. Mert hogy?

2011. július 5.

Fiuk továbbra is pofátlanul elhanyagolja a számítástechnika órán összetákolt 'Facebook' nevű közösségi oldalának levelezőrendszerét, ezért FELHASZNÁLÓI INTŐT kap.

Hatfaludi László, sk.

2011. december 5.

Hogy vagy öreg, gondoltam rád írok. Itt semmi különös, február nyolcadika van, és baromira ESIK AZ ESŐ! Érted ugye, intenzíve tél van, te meg a vizet küldöd ránk. Tudom, hogy elég perverz a humorod - főleg ha iszol, múltkor amit leműveltél a Moulin Rouge-ban szégyen volt -, csoda hogy nem kánikulában kell Télapónak dolgoznia. Írt egy sms-t délután, hogy a seggedet szétrúgja a legközelebbi pókerezésnél, szóval CSINÁLJ HAVAT, SOKAT, különben én megyek fel balhézni! És hidd el, nem szeretném felhozni az asszonynál azt a kis afférod Tér-idő-kontinuum Anyóval...

ELSŐ FELVONÁS ELSŐ SZÍN Helyszín a 18. századi Legyesbénye, fagyos téli este van, forgalmas köztéren Jerke Éva tulipánt árul a járókelőknek. Ablakból rákiált Niavajáshy Andor gróf, hogy menjen fel a lakosztályába, mert virágot akar vásárolni a lánytól. Éva felmegy, belép a szobába, Andor üdvözli, majd bezárja az ajtót maga mögött.

Andor
Köszöntelek leányom, jöjj bátran honomba!
Pihenj meg a melegbe, eme időjárás goromba.
Neved nem tudom, áruld el kérlek gyorsan!
Látlak sokszor ablakomból, egy éve már lassan.

Éva
Köszönöm a menedéket, a meleget, a szót,
Kedves olyanhoz, ki szakadtan hord pantallót.
Engem csak Évának szólít, ki ismer és tud rólam,
Szegény ember lánya vagyok, ez a szokásos szólam.

Andor
Egyet se bánkódj Éva, te lány, te kész nő,
Vesd le átázott ruhád, kedvem hozzád csak nő!
Nem kell a tulipán, nekem a virág mit sem ér,
Nem adhatom olyannak, kitől szívembe szökne a vér.
Gyúljon hát meg a láng, tegyél engem tiedévé!
Testem összes része, mind a tied Évi.

Éva
Jó uram, ne sértsen meg engem helyszínen,
Kérjen tulipánt, hármat, vagy megyek is innen!
Pénzt keresek ugyan, de nem bármi áron.
Velem nem fog vergődni azon a zöld ágyon!

Andor
Elég a komédiából, gyere babám menten,
Itt a fekhelyem, melyben sok nő ment el!
Legyél te is francia ágyasom-kedvesem,
Feküdj bele gyorsan, míg ruházatod levetem.

Andor letépi Éváról a felsőt, ezzel láthatóvá válnak keblei. Éva erre pofon vágja Andort.

Éva
Nocsak, a méltóság egyszerre milyen pajzán,
Csinálná, mint a Káma Sutra összes rajzán!
Hová lett a jó modor, álljunk meg egy szóra,
Efféle dolgokhoz, kései már az óra!

Andor
Ejnye, hát hogyan is képzeled leányom?
Sértődök! A takarót a földre lehányom!
Mifélének gondolsz? Talán perverz, gonosz kujon?
Nem én kukkolok be minden kulcslyukon.
Szándékaim tiszták, mint a hajnali szellő,
Mond ki halkan: hisz nekem kell ő!

Éva
Andor uram, mind ez szép lenne,
Ha kezei nem a melleimen lenne.
Mondom én, hogy csak arra hajt nagyba',
De addig, míg ki nem zavarom a hóba-fagyba!

Andor
Évám-babám látom, hogy nem érted,
Ezeket mind csupán rosszul mérted.
Közeledtem feléd igazak, kedvesek,
Esténként a párnám miattad nedvesek.

Éva
Sírástól-e avagy mástól? Ne is mondja!
Ha megtudom, az lesz világom nagy gondja.
Hiúak az ábrándok, melyeket felém táplál,
Jobban jár hát, ha okosan meghátrál!

Andor
De érdekem feléd lankadatlan, hisz látod!
Csodálkozol, épp csak szádat nem tátod.
Ha engednéd forró csókomat, érintésemet,
Sírva állnád végig majd a temetésemet.
Érzésedet mutasd ki hát, mond, akarom,
Máskülönben a szűrödet kirakom!

Éva
Hálátlan, hát kitenne a télbe, hóba?
Csak mert makacs vagyok hébe-hóba?
Eset vagyok, a nehezebb fajtából igen,
De tudtam ám élni jókat, főleg régen.

Andor
Na hiszen, és ezt higgyem is el rögvest?
Olcsó szavak csak a szádból így későest.
Ne az elméletet magyarázzad, abból elég,
Hasztalan kifogásokkal van tele a lég.
Mondod, tudtál élni, nem is akárhogyan.
Mutasd hát meg, gyermekünk hogyan fogan!
Panaszod se lehet, adva van hozzá minden,
Egy szavad, és e a szoba maga lesz az éden!

Éva
Uram Ön nem érti, sok itt az ellenérv!
Kései idő, kihűlt vágyak, mellé még egy sérv.
Édesanyám virraszt biztos, indulnom kell,
Különben sodrófa lesz az, mellyel elfenekel.

Andor
Ha csak ezen múlik, letudhatjuk vidáman nálam,
Addig ütlek-csaplak, míg ki nem ugrik a vállam.
Ne aggódj lányom, nem a vér, ami felkelti vágyam,
Inkább a kéjes harsogás, melytől szétesik az ágyam.

Éva
Jó uram, nem látja tisztán mi a dráma tárgya.
Nem lesz ma éjjel hálás, az Isten megáldja!
Eressze kezeimet azonnal szabadon!

Andor
Kedvesem, maradj! És nem maradsz hajadon!

Lakosztály ajtaján vadul kopogtatnak, Éva édesanyja üvölt fennhangon!

Édesanya
Hallom a hangod Éva, tőled zeng az udvar,
A szabó is álmatlan, unalmában kabátot var!
Háromig számolok, hangosan hogy halld,
Addigra ki gyere, rettentő haragom ne akard!
Egy megvolt, kettő dettó, három is, neked véged,
Remélem egy pappal vagy, ki gyorsan megáld téged!

Az édesanya beront a lakosztályba, majd megdöbben a helyzeten, ahogy leányát találja.

Édesanya
Mindenre, ami szent és imát mondunk evés előtt!
Kitől láttad te, hogy mutogasd magad mások előtt?
Neked véged Éva, másszál ki hirtelen onnan,
Pozsgás orcád lesz az, mi a járólapon koppan!
Anyai szigoromat most fogod csak meglátni,
Így jár az, aki idegen ágyába járkál hálni!

Éva
Anyácska, félreérted, mindez csak vízió,
Érdeklődésem tárgyát Igor, a pék viszi, oh!
Ez az ember nekem idegen, hideg test csupán,
Nem történt liliomtiprás, nem látta a csúnyám.
Hálás volnék, amiért időben jött, jaj édesanya,
Vigyen haza máris, ennek meg jusson valami banya!

Éva megfogja a tulipános kosarat és elindul az ajtó felé, de még egy utolsó megvető pillantást vet Andorra, aztán elhagyja a lakosztályt. Édesanyja ekkor a grófhoz fordul.

Édesanya
Maga az a hitetlen, ki a lányomat rontja?
Megyek, és ütöm, míg nem marad ép csontja!

Andor
El ne hamarkodja ténsasszony, várjon,
Gyertyát gyújtok, lásson hogyan csap szájon!

Andor lángot lehel a gyertyára és az édesanya először látja meg lánya udvarlóját rendes fénynél.

Édesanya
Nahát, hiszen a gróf úr személyesen,
A takaró meg kevés önön igen veszélyesen!
Szavamra mondom tetszetős férfiember maga,
Kidolgozott a válla és igen kellemes a szaga.
Bolond a lányom - ízlését nem tőlem kapta,
Férjuram a hibás, ki egykor a szelet csapta.
De hát elvitte a tífusz, segített rá az agybaj,
Befeküdnék Ön mellé, az lenne a nagy baj?
A látszat csal, az idő vasfoga csak testileg gyötört,
Ha sok a vagyon, letudhatja rajtam a napi gyönyört.

Andor
Nem bánom hát, jöjjön, tegyen valami csodát,
De előtte fújja el a lángot, és vegye ki a fogát!


VÉGE
Függöny