2015. október 20.
Lássuk be, ez nem működött köztünk.
Régóta együtt voltunk, számtalan megpróbáltatáson mentünk keresztül (pl. amikor majdnem beletörtelek egy KFC-s csirkeszárnyba), ám az elmúlt hetekben annyi fájdalmat okoztál nekem, amit képtelen voltam feldolgozni - még azzal a kriminális gyógyszeradaggal sem, amit érted ettem!
Azt reméltem, ez csak átmeneti és arra figyelmeztetsz, hogy túl keveset iszom, de itt többről volt szó. Ennek tegnaptól vége!
Nincs több Donalgin-túladagolás és whisky-öblögetés hajnali háromkor! Vége a sarokban sírdogálásnak és nyílt utcán vonyításnak - hidd el, tegnap a fogorvosnál sem a szakítástól eredt meg a csarnokvizem és nyeltem le majdnem az asszisztens tükrét!
Ugyan még szívószállal viszem be a töltött káposztát és a szüntelen véríztől néha lavórért nyúlok, de kimondhatom: szabad vagyok, hogyrohaggyálmeg!
Nincs még komment.